Itt is jön a következő rész. Viszont ez csak azért van így mert szünet van. Szünet után valószínűleg egy lesz hét közben (szerda) és még egy hétvégén vagy pénteken. Olyankor lesz érdemes megnézni az oldalt. Szeretnék beindítani majd egy One Shot-os blogot is mert úgy láttam amik vannak nem nagyon raknak fel részt szóval ha igen oldalt szavazzatok. Valamint erről a blogról is szavazzatok. A dalt én írtam ami a részben szerepel. :)
-Én is gitározok. És én is mullingari vagyok. Az én hajam olyan amilyennek látod. Nando's pincér vagyok. Van egy húgom Diamond. Most 2 éves. Még nem is láttam...-csuklott el a hangom arra gondolva ,hogy anyu és a tesóm Mullingar-ben van.-Kedvenc étterem nincs kedvenc szín a... lila vagy a piros vagy a sárga...az összes létező szín. Van gitárod?-mosolyogtam.
-Van! Játszani szeretnél valamit? Hozom is.-nagyon segítőkész. Igen ez a legjobb szó rá. Meg persze az aranyos. Gyorsan lehozott egy gitárt.Nagyon szép barna volt. Réginek is tűnt.
-Nagyapámé volt.Most halt meg nem rég.-adta a kezembe. Kíváncsi lettem volna ,hogy néz ki a nagypapája. Biztos olyan tengerkék szeme lehetett mint Niall-nek. Vajon kitől örökölte? Gyönyörű. Belekezdtem az egyik saját dalomba.
-Ha nem találnék most már rád,
Vigyázz az égboltra hát.
Szívem érted dobban már
Vigyázz rá! Vigyá...-nem tudtam befejezni mert magához vont és megölelt.
-Vigyázok rá. - puszilta meg a homlokom. Meglepett a gesztus de nagyon jól is esett.
-Mi? Nem...-próbáltam magyarázkodni de csak elnevette magát.
-Tudom te kis butus.-nevette el magát.-Nem vagy éhes?
-Nem. Te igen?-kérdeztem.
-Hát igazából... igen.
-Haspók. -nevettem majd felálltam. Sokkal magabiztosabban mentem ami nagyon nagyon jó. Mehetek is majd munkába és talán még le is tudom beszélni ,hogy elvigyen meg hozzon. Kinyitottam a hűtőt és konkrétan leblokkoltam. Annyi kaját. Tele volt a hűtője durván. És nem a kis hűtője volt. Az a jó nagy beépített. És eljött hozzánk a Nando's-ba enni... fura egy alak.
-Mit kérsz?
-Lehet választani? Mindent bele kenyeret. Ismered?
-Ki nem?-nevettem. Elővettem azt a sok fost ami kellett hozzá és erősen koncentráltam. Kenyér. Vaj. Májkrém. Szalámi. Saláta. Sonka . Tükör tojás. Párizsi. Uborka. Majonéz. Ketchup. Sajt. Másik kenyér. És újra. Közben megéheztem azért kell megint megcsinálnom.
-Na csak eszel? Hála égnek.- harapott bele a szendvicsébe. Én is elkezdtem enni.Elfogyasztottuk a nagy és undorító szendvicsünket majd felálltunk.
-Megyek haza hajnalodik.-közöltem. Nem akartam a terhére lenni mert már jól vagyok. El is indultam de Niall megállított.
-Megyek veled. 2 órája ájultan hoztalak ide viccelsz velem ,hogy egyedül hagyjalak?-kapott fel egy pulcsit.
-Gyere.-egyeztem bele. Nem mondom ,hogy nem esett jól és ,hogy nem örültem ,hogy átjön mert de. Felkaptam a kezembe a cipőm és átsétáltunk a 10 méterrel odébb lévő lakásomhoz.A kezem egy kicsit remegett de kinyitottam az ajtót. Alig ismerem pár órája és már is a lakásomban van. Valami gondok vannak nálam. Vagy csak egyszerűen túl naiv vagyok.
-Hajnali 5 van menj már aludni. -mondta és elindult a konyha felé. Nála ott a nappali van.-Oooh... Szóval konyha. Hol is a nappalid?-vakarta meg a tarkóját.
-Menj csak fel. 2 szobám van. -mosolyogtam és mutattam neki a lépcsőt. Galériás a ház. Én még töltöttem egy kis vizet. El is felejtettem mondani ,hogy tejérzékeny is vagyok. Nyáron tejalapú fagyi kilőve. Felvittem a vizet és bementem a szobámba majd egy hatalmas sikollyal elejtettem a poharat. Szegény pohár. Szerencse ,hogy a kedvencem mosásban volt. De leesett ,hogy Niall a szobámba ment be mert nem tudta melyik az amelyiket neki szántam.
-Úristen bocsánat. Nem tudtam. Úgy sajnálom.-guggolt le és elkezdtük szedegetni a szilánkokat majd az útmutatásom után lement a seprűért.
-Megijedtem.-mondtam miután eltakarítottunk és hoztam még egy pohár vizet.
-Tudom. Sajnálom nem tudtam. De inkább most megyek Jó... Reggelt? -lépdelt ki a szobából. A szoba nélküle hideg és unalmas volt.Elvitte magával a jó dolgokat. Itt hagyva velem a rémálmokat. Levágott dolgokkal álmodtam. Azt álmodtam egyszer ,hogy kikötöznek egy oszlopra és késsel dobálnak. Élethűek voltak. Túl élethűek. Amikor azt akartam mondani ez egy álom nem tudtam kimondani nem tudtam semmit tenni ,hogy felkeljek addig amíg szívbe nem talált egy kés és sírva vadul dörömbölő szívvel fel nem keltem. Remegtem, féltem. Féltem ,hogy megtörténik. Sírtam de csak halkan. Nem bírtam aludni. Sokszor gyötörnek rémálmok. Nem tudom miért. Sokszor van ,hogy ilyeneket álmodom. Van egy visszatérő. Egy bácsival ülök egy étteremben majd elkezd hozzám beszélni majd szétvágja az ujjait. Nem kellemes. Egyszer már rosszul is lettem az álmoktól. De most nem voltam egyedül. Ott volt egy másik ember. Egy kedves ember. Felálltam és átsétáltam a másik szoba ajtajához. Nagy levegőt vettem és nem akartam felébreszteni.De féltem egyedül. Mindig egyedül voltam. Lenyomtam a kilincset és meglepve vettem észre ahogy Niall az ajtóba áll. A keze a levegőben megállt.
-Öhm... hozzád készültem menni megnézni ,hogy elaludtál-e.
-Sajnálom csak... én... tudod sokszor rosszat álmodom és rémálmaim vannak. Itt voltál ezért át akartam jönni... beszélgetni , ho...hogy lenyugodjak.
-Van egy jobb gondolatom. Aludjunk. Lehet ,hogy megnyugtat ,hogy itt vagyok. Vagy ,hogy... érted.-mondta és visszafelé indult. Mentem vele. Befeküdtünk az ágyba. Különös volt fura érzés. De boldog is voltam. Megnyugodtam. Éreztem ahogy Niall alatt besüpped a hely és úgy gondoltam ennek mindig így kéne lennie. Gyorsan elnyomott az álom.
*Niall Horan*
Amikor bekéredzkedett hozzám és elmondta ,hogy sokszor vannak rémálmai mintha magamat láttam volna. Borzasztó álmaim vannak. Hozzá indultam mert azt álmodtam ledobták egy emeletről. Amikor lefeküdt komolyan rávetettem volna magam. Kedves és annyira aranyos ,hogy félénk. Fura érzés. Hallottam ahogy a légzése egyenletessé változik. De én nem tudtam aludni. Egyfolytában rajta kattogott az agyam. Hogy milyen amikor nevet. Amikor az ölelésembe burkolózik mert fél. Amikor megláttam abban a falatnyi ruhában. Fiúból vagyok sajnálom. De igenis nagyon tetszett. És amikor elájult... Titokban megcsókoltam otthon. Olyan hívogató volt. De rögtön észbe kaptam! Csak egy kicsit. Egy idő után elaludtam én is. Az álmaim csodálatosak voltak. Vagy hát. A hangulatuk gyönyörű volt. Egyébként esett az eső és mi pedig bőrig ázva futottunk miközben nevettünk egy béna viccemen.
*Flora Hope Dodie*
Reggel mikor kinyitottam a szemem az első dolog ami feltűnt az ,hogy Niall félig rajtam feküdt és békésen szuszogott. Nem akartam felkelteni de nem tudok visszaaludni ha már egyszer felkeltem. Niall is ébredezni kezdett majd amikor meglátta ,hogy hol is van és ,hogy félig rajtam fekszik rögtön arrébb mászott ezzel hagyva ,hogy fellélegezzek.
-Sajnálom.-szabadkozott.
-Ugyan Niall. Én pofátlankodtam ide. -mosolyogtam és felültem.-Hány óra?
-10:21-mondta.
-NEKEM DÉLRE BE KELL ÉRNEM! Elment a buszom. Miért nem szólt a telefonom? -törtem meg és potyogni kezdtek a könnyeim. - Nem érek be. Ki rúgnak.
-Nyugodj meg. Beviszlek.
-De...
-Nincs de! Úgy is reggeliznem kell! Én leszek az első akit kiszolgálsz oké? Na! Kapd össze magad gyorsan!-tapsikolt. Nem vagyok a legjobb kelő de az időt amikor meghallottam nem voltam álmos. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem a ruhát és a tornacipőm a hajam befontam és mehettünk is.
-Lépcsőzök!-jelentettem ki a lift előtt.
-Nem lesz itt Sonja. Nyugodj meg. Na? Fogni foglak. Úgy se jössz lift-tel?-csábító volt. De a tegnapi után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése