Most rakták fel a fogszabályzóm szóval azért tudom mostanra hozni. Senkinek nem kívánnom ,hogy így kelljen ennie.Vagy bármit csinálnia. Fáj húz és szinte sírok a fájdalomtól de próbáltam egy boldogabb részt összehozni. Sajnálom ha nem sikerült.
*Niall Horan*
-Csak fogd már be.- suttogta számra. Magamhoz húztam de elfordította a fejét.-Ez nem történt meg. Csak azt szerettem volna ha végre befogod a papolást. Ott leszek meg minden. Segítek. Nekem nem segítettek és tudom ,hogy nehéz. Aludjunk inkább rendben? Holnap dolgozom. Vagyis ,hogy ma.-nevetett.Mi?
*Flora*
Tényleg dolgoztam. Félreértette ebben biztos vagyok. Most azt hiheti ,hogy szerelmes vagyok belé. Pedig rohadtul nem. Nem vagyok szerelembe esős. Egyszer voltam szerelmes akkor is átvertek szóval hanyagolom ezt a dolgot. engem gyorsan elnyomott az álom.
-Hány óra?-ugrottam fel felijedve.
-Ö...-nyúlt a telefonjáért.-10:38-motyogott és visszaejtette a fejét.
-11:00-kor nyitunk!!! Ajj!-nyomkodtam a telefonom. Louis-sal legutóbb egész jól elvoltunk telefonszámot is cseréltünk.-Louiiiiiiis! Gyere ide!-mondtam elnyújtva nevét.
-Rendben. Amúgy is menni akartam Harry-hez.
-És Harry-nek mi köze van hozzám?-tehát érted. Harry a világ végén lakik. Tőlünk legalábbis. Egyáltalán nem esek útba neki. De azért kedves ,hogy rögtön igent mondana.
-Hát Harry most valahol körülöttetek van. Asszem. Legalábbis ott hagytam el.
-Mi?-akadtam ki.
-Hát kicsit összevesztünk.Majd elmesélem az úton. 10 perc.-mondta és le is rakta. Gyorsan belegyömöszöltem magam apró dolgozó ruhámba és sétáltam ki. Niall-től persze elköszöntem. Ha egy levél a konyhapulton az hűtőben található kajákról. Louis be is futott egy percre rá.
-Szia!-ölelt meg.-Szóval akkor segítesz keresni?- igazából nem erről volt szó de elvisz ingyen és nincs is kedvem dolgozni meg Harry Louis-nak fontos szóval nekem is az.
-Mehetünk!-ültem be. kémleltük az utat, mellette meg úgy mindenhol.Ahol mondta ,hogy itt fokozottan nézzük egyszer megláttunk egy didergő göndör hajú síró fiút. Louis egyből kipattant. Én is követtem. Aggódtam Harry miatt. Ruhájának szélei eltépkedve voltak.
-Harry! Annyira sajnálom!-mondta megölelve a fiút. -Mi történt?
-Megerőszakoltak.-bújt jobban Louis-hoz. Elképedve bámultam a síró fiúra.
-Ez is az én hibád. Jaj Harry! Hogy tegyem jóvá? Valamit csinálnom kell. Jaj nagyon sajnálom.-törölgette a könnyeit.
-Semmit Louis semmit ne csinálj. Kérlek...-bőgtek.-Ne mondjátok senkinek. Szeretlek Louis semmi baj.-szipogott. Nem bírtam odamenni.
-Harry... Kik voltak?-mondta visszafelé véve az irányt. Szemében megcsillant a merészség. Bármit megtenne. Bárcsak én is lehetnék ilyen.
-Nem ismerem őket. Négerek voltak és magasak.
-Nálad is?-kérdezte lepetten.
-Voltak vagy 2 méteresek ha nem több.-szálltak be az autóba. Én hátra ültem nehogy megzavarjam őket.
-És semmit nem mondtak? Pépé verem őket.-mutatta az ökleit. Már 11:26 volt de Louis gyorsan odaért. Valószínűleg nem is használta a féket.
-Szia Hope.-mondta nagy vigyorral.
-Flora vagyok.-javítottam.
-De nálam Hope vagy. -intézte el és kinyújtotta a nyelvét.
-Nem vagy vicces. Beverek neked.-nevettem és bementem. Nagy leszidást kaptam majd ki kellett dolgoznom a lelkem.
~Kł~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése