Ez a blog első olyan bejegyzése amit én írok. Remélem az én írásmódom is tetszik majd nektek. Az előző résznél ugye említve lett a szerda és a péntek és/vagy szombat. Ez marad csak ugye mindig másikunk fog pihenni. Remélem tetszik ez a rész ha igen plusszoljátok írjatok komit iratkozzatok fel. És a többi.
-Nem lesz itt Sonja. Nyugodj meg. Na? Fogni foglak. Úgy se jössz lift-tel?-csábító volt. De a tegnapi után.- Bármit csinálhatsz.-próbálkozott. De leintettem. Elindultam a lépcsők felé de egy valaki visszarántott egyenesen a liftbe.
-Nyugi.-ölelt át. A hangját rögtön felismertem. Niall.
-Ott van egy korlát nem?-kérdeztem. Ha igen biztos ,hogy beütötte magát. Az pedig nem kellemes ha egy vascsőbe ütöd be magad.
-De...-mondta.
-Juuj... beütötted magad.-Nem is kérdés volt hanem közlés.
-Mi? Ja dehogy.-hallottam a hangján ,hogy hazudik. Előre léptem ő pedig beharapott szájjal emelte hátra a kezét.
-Mutasd a hátad.-mondtam. Nem érdekelt hol is vagyok. Nem érdekelt ,hogy milyen kicsi is ez a lift. Az érdekelt ,hogy ne legyen semmi baja.
-Mi?-akadt ki.
-Mutasd a hátad.-követeltem. Nem tudom mikor voltam ilyen határozott utoljára de az biztos ,hogy régen.-Jó játszhatunk Niall...-fogtam meg és elrántottam a korlátról. Arca grimaszba rándult. Neki támasztottam az egyik másik falnak szembe. Felhúztam a pólóját. Vörös folt húzódott végig a háta közepén. Hozzáértem és Niall egyből sziszegett. Megnyomtam egy nagyon picit mire egy fájdalmasat nyögött.
-Úristen.-kapott el a rossz érzés. Ez mind azért történt mert makacskodtam. Szegény. Elkezdtem a táskámba kutakodni. Pont van egy olyan krémem ami hasonló esetekre van. Mindig nálam van mert ha begörcsölne a kezem vagy beütném magam valamibe ami elég sokszor előfordul legyen mit kennem rá. Rákentem a vörös csíkra. A lift nyílt én pedig hatalmasat ugrottam ijedtemben. Kuncogott egy sort Niall. Azt mondta nem lesz Sonja.
-Megint becibált?-dobta hátra élénk lila haját.-Oh... megzavartam valamit?-nézett Niall hátára ahol a kezemmel még mindig a hátát kentem.
-Mi? Ö...
-Ha rajtad múlna simán gondolhatna akármit. -.fordult hátra Niall.- Sonja. Semmi nem történt. Az előbb neki estem a korlátnak. Nála pont volt krém.-mondta.
-Jó a hátad.-vigyorgott figyelembe se véve Niall válaszát. A kis... jó nyugodt vagyok. -Egyszer meglátogathatnál.-kacsintott és még nekem is leesett mit értett 'meglátogatás' alatt.
-Kösz passzolom.
-Oh... sajnálom.-tettetett szomorúságot.- Pedig...- lépett Niall elé aki unottan nézett rá. A lift megállt én pedig egyből rohantam ki. Nem akartam hallani mit mond. Meg hát kint sokkal nagyobb a tér. Niall rögtön utánam jött.
-Látod nem ijesztő.-mosolygott majd kinyitotta a kocsiját és beletessékelt. Miután mindent megszegve suhantunk az úton beértünk nyitás előtt fél órával.
-Köszi a fuvart. -mosolyogtam.- Majd holnap megnézem a hátad ,hogy rosszabb lett-e.
-Rendben.-mondta és vissza is ment a kocsihoz még integettem neki amikor elhajtott de sokáig néztem utána. Majd bementem.
-Az a tegnapi fiú volt?-kérdezte Mary az osztály vezető.
-Niall.Jaj ismerem. Mindig nézem ahogy bemegy a Summer utca 93-ba. Te is ott laksz nem? De jó lehet.-olvadozott Scarlett.
-Ismered? -csodálkoztam el. Kicsit le is hangolt. Bár nem szabhatom meg ,hogy Niall kivel találkozik.
-Hát úgy ahogy minden lány. Látod az utcán. Utána nézel. Elolvadsz. Aztán megszállottjává válsz. Egyszer megkérdezte mikor jön a 723-as busz és válaszoltam!!!-ugrált.-Nagyon szerencsés vagy ,hogy érdekled. A városban ő ilyen elterjedt istenség.
-Istenség? Az nem túlzás? Mármint szépek a szemei és jól néz ki de...-szállt be a pletykába Nora.
-Én megyek dolgozni.-mondtam és megterítettem. Inkább kivontam magam ebből a beszélgetésből. Niall-t tényleg ennyire szeretnék az emberek? Könnyű elhinni. És Niall ezt élvezi? Vagy esetleg nem tetszik neki? Egész nap ezen gondolkoztam. Kivéve amikor zárás előtt már hulla voltam és a konyha felé elestem. Egy-két pohár össze is tört.
-Te szent ég! Te lázas vagy.-mondta Mary.-Feküdj le a kanapéra. Zárás után hívunk valakit.De most nem tudok ezzel foglalkozni.-mondta és bekísért. Betakaróztam és elszundikáltam. Legközelebb arra ébredtem ,hogy valakit a vállamat ráncigálja.
-Itt van! Itt van Niall.-suttogott Scarlett.
-Miért?
-Mérges volt amikor meghallotta ,hogy rosszul lettél.Aztán zárás előtt becsörtetett és azt mondta ne zavartassuk magunkat csak érted jött.
-Most hol van?-néztem rá.
-Behívom.-vigyorgott majd kiment. Niall sietett be.
-Nem megmondtam? De megmondtam! Ugye ,hogy megmondtam. Add a lázmérőt.-mérgelődött. Kivettem a hónom alól az előbb berakott lázmérőt. - 38,7°C. Te jó ég! Gyere csak! Haza viszlek. Meggyógyítalak! Mondtam ,hogy ne gyere be! Ezt mondtam nem?-húzta össze a szemöldökét. Vonásai rögtön ellágyultak ahogy meghallotta erőtlen hangom.
-De... mondtad.-motyogtam. Hirtelen felkapott és kicipelt.
-Nehogy lábra merj állni mert nem akarod megtudni mit csinálok! Esküszöm... úgy megijedtem tudod? Azt hittem valami nagy bajod van!-morgott.
-Sajnálom.
-Ne sajnáld! Hallgass rám. Most is igazam lett.-lágyult el.-Sziasztok lányok!-köszönt én pedig intettem és elkaptam Scarlett mosolygós arcát aztán amikor észrevette ,hogy ránézek kacsintott egyet. Niall berakott a kocsiba most is nagyon gyorsan ment de most a kormányt eddig mindig lazán fogta míg most görcsösen szorította.
-És tudod mit? Lifttel megyünk.-közölte. Egy pillanatra megijedtem. Mikor megállt ki szálltam de rögtön leszidott. -Mondtam ,hogy te nem mész! -emelt fel. Nem tudom ,hogy emelget ilyen könnyen. A liftbe a nyakához szorítottam a fejem, kulcscsontjába fúrtam orrom. Egy pillanat múlva már aludtam is. Legközelebb Niall szobájában voltam. Eddig észre se vettem milyen kellemes Niall illat uralkodik a szobán. Niall-t láttam magam mellett. Aludt. Halkan szuszogott. Felkeltem. Nem keltem fel. Csak letalálok a konyhába. Halkan botorkáltam de megcsúsztam a lépcső utolsó fokán. A nyakamnak annyi. lassan felálltam.
-Mit csinálsz itt?-hallottam Niall rekedtes halk hangját.
-Lejöttem inni.-motyogtam. Előre lépett és puszit nyomott a homlokomra.
>ßuu<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése