2016. január 1., péntek

Kérlek vigyázz rám! |1.rész|

Heloka Édességek!

Úgy örülök egyáltalán ,hogy elolvastátok. Kaptam 1+-ot is amit nagyon köszönök!Örülnék ha majd megjegyzést is írnátok de nem erőltetem. Ha tetszik annak add jelét a szavazásnál oldalt :)

-Niall zuhanunk! Érzem érted?Engedj ki. Niall. Engedj ki!-kezdtem kiabálni majd zokogni.
-Nem zuhanunk. Nem tudlak kiengedni.-csúszott mellém a földre.  Most azonnal meghalok.  Halál. Tudom most bekövetkezik a halál.
-Niall...-csúsztam oda hozzá. Alig ismerem 3 órája de feltétel nélkül megbíztam benne.
-Mindjárt ott vagyunk. Nem kell többet lift-tel jönnöd ha ennyire félsz.-mondta és megölelt.
-Csak tarts így. -motyogtam. Kinyílt az ajtó és én már ugrottam is volna de csak Sonja jött be.
-Oh... Sziasztok. Ti ismeritek egymást?
-Css... -ráncolta össze a homlokát Niall.-Igen.
-Várj... Hope itt?
-Hope?Nem Flora a neve?
-Flora Hope Dodie.-suttogtam a fülébe.-De Flo-nak hívj inkább.
-De tényleg. Te be tudtad ráncigálni ide?-mutogatott körbe Sonja.Én összeszorítottam a szemem amikor megjelent a kép ,hogy hol is vagyok.
-Igen.Megint remegsz. -ölelt szorosabban. Jó hát ki ne remegne amikor eszébe jut ez a fém doboz ami bármikor elkezdhet zuhanni? Megállt a lift. Azt hittem végre kiszabadultam de csak az ajtónak szaladtam neki.
-Itt akarsz kiszállni?-nyitotta ki az ajtót Sonja. Mély volt. És sötét. És ijesztő.
-Te őrült vagy baszd meg? És ha leesik? Így is fél te meg ráraksz egy lapáttal?-rántott el Niall. -Indítsd már el a kurva liftet baszki! Nyugodj meg Flo csak nyugodj meg. - suttogta a fülembe. De körülöttem már forgott a világ. És Sonja csak bezárta az ajtót. Nem indultunk.
-Beragadt a gomb.- mondta Sonja de hallottam még ahogy röhög ,hogy csak viccelt de én akkor már nem láttam semmit és ezek után minden teljesen kiesett. Elájultam.Ahogy felkeltem ismeretlen környezetbe ébredtem.
-Hol vagyok?-kérdeztem leginkább magamtól mivel senkit nem láttam. Hirtelen Niall szőke tincsit láttam meg.
-Hát nálam mert nem akartam kutakodni meg az én szobám közelebb is volt. Sonja csak viccelődött. Nem hitte ,hogy elájulsz.
-Szép a házad ,Niall.
-Köszi. -sietett gyorsan oda amikor meglátta ,hogy fel akarok ülni.-Állni még ne állj fel. Fázol? Hozok takarót. Szomjas vagy? Vagy inkább éhes? Vagy...-aranyos volt ,hogy így aggódik. Ez az aggódás nem?Amikor félsz és szeretnéd ,hogy minden rendben legyen. -Kérsz valamit? Bármit adok  szívesen.-mondta és megfogta a homlokom ,hogy meleg-e. Én csak dörzsölgettem a szemem és egyet-kettőt ásítottam.
-Nem kérek semmit. Vagyis... egy ölelés jól esne.-mondta halkan. Rám ugrott és úgy ölelgetett mintha óvodás lennék.
-Nyugi én vagyok a legjobb ölelő! Még maradj itt egy pár órát ,hogy minden oké legyen amikor hazamész.
-Hány óra?-emeltem fel rá a tekintetem. Még így is jóval magasabb volt nálam.
-Nem kéne menned ma dolgozni. Szólj a főnöködnek ,hogy nem tudsz menni. Elájultál ne m dolgozhatsz így.
-Max. később megyek be de kell dolgoznom. Így is alig jövök ki.-morogtam az orrom alatt.
-Segítek. De tényleg. Hajnali 3-om van. Délben nyittok. Akkor menj be este 10-re. Lehet ,hogy megint rosszul leszel.
-Mi?Szó sem lehet róla. Délben ott leszek.-próbáltam feltápászkodni de visszahuppantam.
-Felviszlek az ágyba ,hogy egy jót aludhass. Nem akarom ,hogy még így sétálgass. Elkísérlek a Nando's-ba is. Meg megyek érted. -Emelt fel. Felvitt az emeletre és lefektetett egy pihe-puha ágyba. Az egész olyan irreális. Mintha nem is történhetne ez meg. Bár ha egy pár volnánk biztos megtörténne ez meg még sok minden más is... Flora Hope Dodie te mikre gondolsz? Nem szokásom ilyenekre gondolni. Én nem is ilyen vagyok. Csak találkoztam ezzel a szőke kék szemű csoda fiúval és... és felborult mindenem. Eddig legalábbis minden. Biztos ,hogy nem ez lesz a vége. Jó beszélgetnem kéne vele. Megismerni. Felültem az ágyban és bár az egyensúlyom elég ingatag volt mindenbe megfogódzkodtam és lejutottam. Hallottam az egyenletlen levegővételt a nappali felől. Bár semmi mást nem tudom hol is van csak a nappalit. Oda is bebotorkáltam és Niall-t találtam fel le járkálni miközben magában suttog.
-Olyan hülye Niall. Mi a francnak vagy ilyen szerencsétlen. Alig ismered. Végül is annyit tudsz róla ,hogy a szomszéd a nevét azt ,hogy hány éves és hol dolgozik. Ezzel nem mész semmire. Ne beszélj már magadban.-ahogy meghallotta lépteimet ijedten kapta fel a fejét majd gyorsan odajött és segített.
-Megzavartalak?-néztem rá.
-Nem csak megőrültem vagy nem tudom de magamban beszéltem.
-Nyugi nem csak veled esik meg.-igaz volt. A stresszesebb napjaimban én is pont  ugyanezt szoktam csinálni.
-Jaj te lány. Tudtam ,hogy nem vagy könnyű eset. Mitől kell még megmentenem.
-Pók , galamb állatok terén.
-Igazából a pók...-félbevágtam a mondatát ami engem is meglepett.
-Ne pókokról beszélgessünk amikor azt sem tudom ki a franc vagy.-suttogtam magam elé meredve.
-Komolyan?Niall Horan vagyok 21 éves aki szart se dolgozik... ja de. Cukrászdába vagyok eladó. Itt lakok Mullingar-ben születtem egy bátyám van Greg egy anyám és egy apám. Eredetileg barna a hajam kiskoromban vörös volt. Kedvenc éttermem a Nando's kedvenc színem a kék gitározok...-de itt kifulladt.
-Én is gitározok. És én is mullingari vagyok. Az én hajam olyan amilyennek látod. Nando's pincér vagyok. Van egy húgom Diamond. Most 2 éves. Még nem is láttam...-csuklott el a hangom arra gondolva ,hogy anyu és a tesóm Mullingar-ben van.-Kedvenc étterem nincs kedvenc szín a... lila vagy a piros vagy a sárga...az összes létező szín. Van gitárod?-mosolyogtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése